Értékelés: 6 / 10

Elalvás-faktor: aki ezen elalszik, annak kizárólag a Fűrészt tudom javasolni, de ahhoz is adhat be magának adrenalininjekciót.

F. Gary Gray (Az olasz meló, Csak lazán!) hetedik nagyjátékfilmje azt az örök erkölcsi dilemmát járja körül, hogy mire képes egy ember, ha kislányát és feleségét - a saját szeme láttára - megölik. Teszi mindezt úgy, hogy - bár akciójelenetek is színesítik a képet - szentimentális és morális érveket sorakoztat fel a szemet-szemért elv létjogosultsága mellett és ellen. Továbbá megpróbál rávilágítani a nyugati civilizáció jogrendszerében található hiányosságokra. 

Érdekes koncepció, hogy a néző a film során többször kénytelen változtatni álláspontján, ki is az igazi főhős. Ez azonban jól működik, leszámítva a film végkifejletét, ott a forgatókönyvíró Kurt Wimmer (A Thomas Crown ügy, Az utca királyai) inkább biztosra ment.

A nettó tartalom 101 perc, ami a jelenleg szokásos átlagnál rövidebb. Ennél például egy könnyed vígjáték is hosszabb, mint mondjuk az Üvegtigris 3. Cserébe viszont nem pazarolják a "tekercset" unalmas "két órás filmet kell csinálnom, hát kitöltöm az időt valamivel" jelenetekkel. Bevallom számomra ez igen szimpatikus hozzáállás, legfőképp azért mert a film így sem kapkodó, habár egy részt jobban is kidolgozhattak volna, de erről később. Az első két jelenetben megismerkedünk a két főszereplővel, és igen hatásos bemutatót kapunk későbbi szerepükről. Többek között emiatt sem szükséges "felesleges" időt fecsérelni árnyaltabb ábrázolásukra. Persze azért jellemüket a későbbiekben jobban megismerjük, de ez már csak további adalék.

Az említett két főszereplő közül Gerard Butlerrel (Az operaház fantomja, 300) találkozunk hamarabb. Ő alakítja Clyde Sheltont, az átlagosnál intelligensebb mérnököt, akinek feleségét és tíz év körüli kislányát egy betörés során megöli egy kétfős rablóbanda pszichopata tagja, miközben ő megkötözve, magatehetetlenül fekszik saját lakásuk padlóján és végig kell néznie a gyilkosságokat.

A főcím utáni nagyon rövid jelenetben ismerjük meg a másik főszereplőt, a túlságosan sikerorientált és karrierista ifjú városi ügyészt, Nick Rice-t, akit az Oscar-díjas Jamie Foxx (Ray, Django elszabadul) játszik.

Jamie Foxx

A következő néhány jelenetet fontosnak tartom megemlíteni, ugyanis itt számomra akad egy kis bökkenő. Ezek már a per alatt, vagy annak közvetlen elkezdése előtt játszódnak. A betörőket elkapták, és a gyilkos terhelő tanúvallomást tett társa ellen, ezért Nicknek alkut ajánl a védőügyvéd. A bűntárs - aki "csak" a betörésben vett részt - halálsorra kerül, míg a gyilkos megússza öt évvel. Ez persze nagyon nincs ínyére a gyászoló apának, de az ügyész, hogy sikerességi rátája ne csorbuljon, elfogadja az üzletet. Sajnos nem túlzottan értek a jogrendszerhez, de mi a fészkes fenéér' nem tett terhelő tanúvallomást a bűntárs is! A betörésnél kiderült, hogy tud beszélni, ugyanis többször is sürgette partnerét. Azt pedig, hogy "nem tudott társa vallomásáról" nem veszem be. Ezt utólag egy dramaturgiai hibának vélem, ezért jár egy fél mínuszpont.

Gerard Butler

10 évvel később kapcsolódunk be ismét a történetbe, és ezzel együtt szállunk fel az érzelmi hullámvasútra. Szinte jelenetről jelentre változik, hogy melyik oldal mellett is álljunk. Clyde végig kiegyensúlyozott lelkiállapota, hideg, kizárólag logikán alapuló cselekedetei között néha-néha megjelenik a fájdalom veszteségei iránt. Az eleinte magabiztos, néha magas lovon ülő ügyész szemében egy idő után nyoma sincs ennek. Továbbá innentől kezdve a film dinamikája, dramaturgiája sem akadozik.

Gerard Butler és Jamie Foxx

A film társadalomkritika is. A legfőbb kérdés persze az, hogy a XXI. században van-e létjogosultsága az öntörvényűségnek. Azonban miután ez erkölcsi-filozófiai kérdés, ezt egyetemlegesen nem lehet megválaszolni, így erre a film sem képes. Ezen felül bírálja, bírálni próbálja a teljes jogrendszert is, azonban ehhez egyáltalán nem sikerül érvrendszert felsorakoztatni, pedig lehetne.

Meg kell még jegyeznem, hogy a Philadelphia fekete polgármesternőjének szerepében tetszelgő Viola Davis (Kétely, A segítség) nagyon gyenge. Nem megfelelő gesztusok, rosszul sikerült mimikák jellemzik azt a néhány percet, amiben feltűnik.

A produkció tehát összességében jó szórakozást nyújt kicsit több, mint másfél órára azoknak, akik kedvelik a drámai krimi/thriller műfajt. Főként az agyafúrt ötleteket és nagy fordulatokat kedvelőknek fog bejönni, de azok sem csalódnak, akiknek nem ezek a műfajok a kedvenceik elsősorban.

A film előzetese eredeti nyelven, magyar felirattal